Közös siker: út a szabadsághoz

 

 A csodák éve, 1989 nem előzmények nélküli. A kommunista diktatúrák nem maguktól omlottak össze, hanem a közép- és kelet-európai térség nemzeteinek aktív közreműködése kellett ahhoz, hogy a „gonosz birodalma” végül alig néhány hónap alatt semmivé váljon. A történteket főként a bukott diktatúrák haszonélvezői nevezték „fordulatnak”, „váltásnak”, „rendszerváltásnak”, jelezve, hogy térségünk elsősorban a külső viszonyok alakulása folytán nyerte vissza szabadságát és függetlenségét. Amit negyedszázaddal ezelőtt is tudhatott az, aki akarta, azt ma már nem szabad tagadnunk, sőt, a felnövekvő nemzedékek számára világossá kell tennünk: a szabadságot, a függetlenséget a nemzeti közösségek soha és semmilyen körülmények között nem kapják ajándékba. Ami 1989-től 1992-ig történt a polgárok aktív részvételével történt. Rendszerváltoztatás volt, sőt, ha megalkuvás nélkül akarjuk nevén nevezni az eseményeket: antikommunista forradalom. Ez a történet 1945 után kezdődött. Közép- Kelet-Európa nemzetei a második világháború után azonnal kezükbe akarták venni saját sorsukat. Hogy közel fél évszázadot kellett küzdeniük érte, el kell mondanunk a legfiatalabbaknak. Csodálatos történetet mesélhetünk nekik olyan hősökről, akik nem mondtak le soha arról, hogy utódaik szabadon élhessenek.

Schmidt Mária